About Me

Sziasztok, Mézik! Üdvözöllek titeket a blogomon, én Niki vagyok. Remélem tetszeni fognak nektek a bejegyzéseim, melynek témái általában vagy személyesek, vagy beauty vagy pedig vélemények. És hogy miről? Iskolarendszerről, bloggertársadalomról, esetleg politikáról. Ha érdekel titeket, tartsatok velem!
Minden egyes terméktesztre igaz, hogy attól, hogy nekem tetszik/nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy nektek ne válhatna be, vagy éppen nektek is be fog válni.

Facebook

Üzemeltető: Blogger.

Search this blog

Archive

Statistic

Facebook

Powered by Jasper Roberts - Blog

Popular Posts

Ötvenharmadik

||

Sziasztok, Mézik!
Amolyan nyílt levél lesz ez a bejegyzésem, méghozzá reagálva egy, az RTL Klub Fókusz mai adására. Tudniillik nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy a kis szurikáta halála alapvetően megrendített. Ám az, hogy azt merészelik mondani, hogy érthetetlen az a mérhetetlen kiakadás ezzel kapcsolatban az interneten, na, az egyszerűen sértés.

A minap megosztottam egy bejegyzést a személyes profilomon, de itt is megfogom ezt tenni, (KATTINTS) mert nagyon igaza volt. Azt írta le benne a szerző, hogy nem kifejezetten a gyerek tehet arról, hogy megtörtént az eset, sokkal inkább a szülei, hiszen ők voltak azok, akik nem nevelték meg. Erre fel jött egy csomó olyan komment, hogy de hisz' osztálykirándulás volt, ott volt a tanár. Erre is akarom kiélezni ismételten a bejegyzésemet, mert nem győzöm elégszer hangoztatni: a tanító, tanár nem világmegváltó, ha a szülő otthon elrontja mind azt, amit a gyerekekbe kialakítottunk, akkor majdhogynem felesleges, mi mit teszünk le az iskolában az asztalra.

Nagyon maximum általános iskolában a gyerekek 8 órát töltenek el. 8 órát pedagógusok körében, ami tény, elég sok ahhoz, hogy fejlődés legyen megfigyelhető a gyerekek életében. De. Ezen kívül a nap még tart 16 órán keresztül, amikor még csak a közelükben sem vagyunk. Kérdem én, akkor miért is a tanárokon van a felelősség, amikor a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy az tőle elvárható? Nagyon maximum egy harmad résznyire kellene, hogy felelőssé tegyük, de a két harmad akkor hol marad?
Miért van az, hogy ennyire elvesszük a szülők felelősségét? Elméletileg az embere nagy része, mikor gyermeket vállal már elmúlt 18, felnőtt, és valószínűleg tartja magát annyira felnőttnek valóban is, hogy azt merje mondani, igen, én képes vagyok egy gyermeket felnevelni. Akkor mégis hogy lehet, hogy ennyire neveletlen, ennyire buta társadalmat kell felnevelnünk? A szülőknek igenis rendelkezésükre áll 3 év, amíg még a gyerek csak társadalomban sincsen, és bár tény, a társadalom van, hogy ront a gyerekek helyzetén, de a legtöbb esetben nem okozna gondot, ha hazamenve rendes család várna rá.
Nem megoldás gyereket megszülni azzal a célzattal, hogy "hát mert azt reméltem, jobb lesz a kapcsolatom a párommal". És ha nem lesz jobb? És ha még rosszabb lesz? És ha elváltok? Akkor majd a gyerek hallgassa meg, ahogy veszekedtek, rajta vezetetitek le a feszültséget, ide-oda rángatjátok, esetleg még bíróságra is. És ennyit a gyerekkorról. De nem kell végletekben beszélnünk - egyszerűen csak ha már gyereket vállal az ember, fogadja el, hogy a felelősség igenis rajta van és nem máson. Igenis fogadja el, hogy bár vannak tanárok, vannak nagyszülők, de elsősorban MAGUNKNAK szülünk gyereket, nem? Azért, hogy a mi kis csemeténk legyen, aki boldogan nő majd fel.
Na ez nincs meg a mai gyerekeknek. Nem akarok nagy társadalmi problémákat ide behozni, de igenis kell. Találkoztam egy videóban azzal, hogy a Fidesz azt tűzte ki célul, hogy megnövelje a magyarok számát, ergo hogy minél több baba szülessen. Lehet szidni őket, de mivel valóan fogyatkozik a népesség, mint kormány, ezzel a problémával (is, mert tudom, hogy van még) foglalkozni kell. Különösen itt az EU-ban. De erre felháborodva elkezdtek többen is arról beszélni, hogy hadd döntsem el én, mikor akarok szülni, vagy akarok-e egyáltalán. Igen ám, de attól még miért ne tehetné meg ez a szerencsétlen kormány, hogy támogatja azokat, akik tényleg akarnak szülni, akik több gyermeket akarnak vállalni? Ha meg nem tenné, azon menne a hisztéria, hogy de miért nem támogatja a fiatal szülőket. Na de mindegy is, a lénye az, hogy igaza van abban a kormánynak, hogy lassan kiöregszünk, és ezzel kezdeni kell valamit. De. Manapság (és ez erős általánosítás, nem minden esetre igaz, akinek nem inge, ne vegye magára, mert nem célom ezzel senkit sem megbántani) nem az a divatos, hogy az értelmiség gyermeket vállalna. És az értelmiség alatt most nem kifejezetten a diplomás emberekre gondolok, de még csak nem is a gimnáziumot végzettekre. Egyszerűen csak... olyan emberekre gondolok, akiknek megvan a józan eszük az élethez. És pont ők azok, akik (bizonyos okok miatt, amikre most nem akarok kitérni) nem vállalnak gyermeket, helyettük vállalnak azok, akik lehet nem tudnak megfelelő körülményeket sem biztosítani a gyerekeknek, de még csak szeretetet sem. Igen, régen igaz volt, hogy a szegények gyermekei még neveltebbek, mint a gazdagabb rétegeké, de a helyzet az, hogy (itt is tisztelet a kivételnek, mint mindig) most már mintha megcserélődött volna ez az egész. 
Szörnyű látni azt, hogy az a megoldás, ha a gyerek kérdez valamit, hogy megkeressük a választ valami videóban, vagy mesében és azt a gyerek elé toljuk, hogy nesze, nézd meg, ha tudni akarsz róla. Nem mondom, hogy nem jó módszer ez NÉHA. De a néha alatt értem azt, hogy ha a gyereknek van 100 kérdése, akkor abból nagyon maximum 10 ilyen videóbemutatás legyen, 90 meg anyai/apai válasz. Ne fordítva. Ne az legyen a megoldás, hogy ha a gyerek szeretne emberek között lenni, hogy hát most nekem erre nincs időm meg kedvem, nézz egy kis tévét. Ezért tartunk ott, ahol tartunk.
A gyerekek kész idegroncsok, semmi szeretet nem kapnak, csak folyamatos lekezelést, leszólást. Aztán pedig jön a rágalmazás, hogy hát a pedagógus miért nem adja meg neki ezt, meg a pedagógus miért nem neveli meg a gyerekét. 
Megnevelhetnénk. És nagyrészt teszik is ezt tanárok, óvodapedagógusok. De mit ér, ha ők aztán hazamennek, és utána minden egyes nap kezdhetjük elölről? Ez egy konkrét példa a gyakorlóiskolánkból: a gyerekek olvashatnak könyvet, haza is vihetnek a közös osztálykönyvtárból. Az egyik gyerek hazavitte, majd másnap vissza is hozta, mivel a szülei kinevették, hogy hát mégis miért olvas ilyen szarokat. Ezzel ki is tette tönkre a gyerek lelkét? Másik: ránevelték a gyerekeket arra, hogy tisztelettel beszéljenek a másikról, tiszteljék a felnőtteket, tanárokat, erre bejön egy relatív fiatal anyuka és elkezdi szidni a tanítót (nem szép kifejezésekkel illetve), ott, a gyerekek előtt, hogy mégis hogy képzeli, hogy egyest mert adni az ő hiperszuper gyerekének. Kérdem én, egy-két ilyen eset után mégis mit lát a gyerek? Mi van rá nagyobb hatással? Csak nem a megalázottság, hogy a saját szülei kinevették őt azért, mert könyvet fogott a kezébe?
Őszinte leszek, én nagyon szeretnék gyereket. Nem most, de azért mindenképpen. Viszont, ahogy egyre többet látok ebből a mocskos világból, egyre többet látom, hogy bánnak a szülők a gyerekeikkel elgondolkoztam azon, hogy inkább nem vállalok babát, mert nem akarom az én kicsikémet kitenni annak, hogy olyan emberek neveljék őt (mert igen, esedékes, hogy azok a gyerekek, akiket így neveltek majd később orvosok meg pedagógusok meg nővérek lesznek), akik ilyen közegben nőttek fel, és akik maguk is úgy fognak állni a világhoz, ahogy nem biztos, hogy kellene. És igenis ez a jelenség nem csak itthon, Magyarországon van, sőt... 

Visszatérve erre az egész szurikátás esetre... Őszinte véleményem az, hogy azt a gyereket jó alaposan meg kellett volna nevelni otthon. Valószínűleg a tanárok sem voltak hülyék, elmondták a gyerekeknek, hogy nem kell benyúlni az állatokhoz, Valószínűleg nem egyszer volt kiírva az, hogy NE NYÚLJ A KETRECBE. Amit el kellett, hogy tudjon olvasni. Igenis ő a felelős, mert még a tanárt se lehet okolni, aki velük volt, mert annak, aki mégis megteszi, az menjen el csak 10 gyerekkel egy állatkertbe (gyerekek, egy állatkert, ha lehet, még jobban szétszedi őket meg megőrjíti, mint egy játszótér) és nézze meg, mennyire tud majd mindannyiukra egyszerre figyelni. És igen, mégis mit várt az a gyerek, hiszen elkezdte babrálni, az állat meg egyértelműen félti magát is, pláne, ha várandós. És láttam itt még egy érdekes dolgot: miért volt a kifutón az az állat, ami vemhes. Könyörgöm, akkor várandós hölgyek se legyenek kint az utcán? Nos, tehát igen, egyértelműen ezért harapott, a gyereknek az ez utáni reakciója pedig úgyszintén "várható volt", mert ő maga is megijedt, amikor földhöz vágta a kis testet. Előtte kellett volna gondolkodni, igen. Kicsit megérdemli a gyerek, hogy ekkora visszhangja lett az esetnek - de én még most is azt mondanám, hogy nem feltétlen őt kellene lincselni, hanem a szüleit, mert ők azok, akik közvetetten ugyan, de felelősek az egész esetért. 

Várom a véleményetek ebben a témában. Kellemes délutánt!

4 megjegyzés

  1. Szia!

    Sok mindenben egyetértek veled, de úgy látom, hogy néhány helyen elég felszínesen kezelted a problémákat, nekem maradtak kérdéseim.
    Egyrészt, szerintem senkinek sem azzal van a problémája, hogy a kormány támogatná a gyermekvállalást, hanem azzal, ahogy teszi. Azt kellene boncolgatni inkább, hogy vajon miért nem vállal az értelmiség gyermekeket? Biztosan nem ok nélkül... Mondjuk például nem szívesen engedné be a mai oktatásba, vagy nincs pénze kifizetni a magánorvost, ahol biztonságban szülhet, vagy mondjuk egyáltalán nem érzi biztosnak a társadalmi/politikai helyzetét itthon. Másrészt, miért nem beszélünk arról, hogy a szintén részben értelmiségi 20-30 éves korosztály kivándorol itthonról és a kormány szerint kalandvágyból az lesz, hogy nem jönnek haza, Angliában, Németországban stb. szülnek gyerekeket, akik amúgy itthon is megszülethetnének. Tényleg kalandvágyból mentek ki? Akinek megvan a józan esze az élethez, egyszerűen nem akar itthon gyereket szülni és annak közvetetten a mai politikai helyzet az oka, a kormány intézkedései az életünk többi területén.
    Másrészt, szerintem a szurikáta halálában nem csak 1 vagy 2 ember hibás. Hibás a gyerek, amiért benyúlt a ketrecbe. Hibás a szülő, mert nem figyelt oda és nem tanította meg. Hibás a pedagógus is, mert neki is feladata volt odafigyelni a gyerekekre, ugyanúgy, mint a szülőknek. Hibázhatott az állatkert is, mert pl. tehettek volna egy kis kerítést a ketrec elé, ami kellő távolságban tartja a látogatókat, hogy ne tudjanak nyúlkálni. Plusz, véletlenek bármikor történnek, egyetlen rossz mozdulat a nem megfelelő időben óriási tragédiákat tud okozni, a legnagyobb óvatosság mellett is. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, Harambét sem hozta vissza a hónapokon át tartó konfliktus a halálával kapcsolatban, persze, clickbait meg olvasottságot/nézettséget jelent...
    Megértem a felháborodást, de az zavar, hogy ahelyett, hogy a tanulságokat vonná le mindenki és arra törekednénk, hogy még egy ilyen ne forduljon elő, sokan csak háborognak és ujjal mutogatnak hol erre, hogy arra. Hol a problémamegoldás?

    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igen, igazad van, hogy nem tértem ki arra, hogy miért nem akarnak szülni a nők, de (mint azt hiszem, említettem is, bár lehet nem) erről a későbbiekben egy konkrét bejegyzést szeretnék majd írni, nem pedig ebbe belevonni, mert akkor már tényleg baromi hosszúra nyúlt volna ez az amúgy egyáltalán nem hosszúra tervezett cikk. Amúgy lehet nekem akkor nincs józan eszem, de ha én szülnék (és én ki merem jelenteni, csak azért nincs még gyerekem, mert félek magától a szüléstől, és mert el szeretném végezni előtte az egyetemet), akkor simán itthon tenném. :'D A többi dologról, amit megfogalmaztál nem írnék (most legalábbis), de az oktatási rendszer mellett igenis itt is kiállok: távolról sem magával a rendszerrel van gond, sokkal inkább a benne dolgozókkal. De itt meg jön a kérdés, hogy egy 40-50 éves hölgyet ha kirúgnák a munkahelyéről, mert nem találják megfelelő pedagógusnak, akkor ugyan mekkora hiszti lenne az országban? És nem egy ilyen pedagógusról van szó. Mert akkor jönne a kérdés, eddig miért nem mondta neki senki, hogy nem oda való. Na de erről is majd később bővebben, mert van hová vezetni ezt is. Általános iskolában a gyerek nem tanul felesleges dolgokat, mondhatni (szerintem legalábbis) csak azt, ami alapműveltségnek tekinthető. És igen, tudom, mi van a könyvekbe, de itt is van szerencsére annyi tanítói/tanári szabadság, hogy meghatározhatja, mely anyagokat hagyja ki, vagy kezeli felületesebben. Ha ezt mindenki használná, akkor nem lenne probléma.
      A szurikáta... igen, kicsit mindenki a hibás, kicsit meg senki. De valakinek igenis el kell vinnie a balhét, és sajnos a gyerek viszi, mert mindenki őt szidja, de pont ő az, aki talán a legkevésbé "hibás", ha lehet ezt így mondani. Persze, neki is meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért.
      Megértem a véleményedet, és egyet is értek vele. Tényleg annak kellene lennie, hogy megoldják a problémákat, meg hogy többé ilyen ne eshessen meg - de addig, amíg a négy fél közül (szülő, gyerek, tanár, állatkert) nem változtat csak egy, addig nem lesz semmi haladás. És nem csak a gyerek szüleire, tanáraira és erre az állatkertre gondolok, hanem egységesen mindenkire. Na de az meg már túl tökéletes világ lenne ahhoz, hogy igaz legyen.
      Köszönöm ezt a tartalmas kommentet :)

      Törlés
    2. Egy dologra szeretnék csak reagálni, mégpedig arra, hogy a pedagógusok hibája az oktatás problémája. Igen, vannak inkompetens pedagógusok, azonban azért van elég sok olyan is, akikkel az égvilágon semmi probléma sincsen. Igen, a pedagógus megválaszthatja a módszertant, de a tantervet nem. Taníthat ő mást és máshogy, csak a végén a gyereknek úgyis ugyanabból az elavult, külföldön nem elfogadott anyagból kell majd számot adnia, amit az állam határozott meg. Gondoljunk csak arra, hogy pl. ígyis-úgyis meg kell tanulnia x száz évszámot, akárhogy tanít a tanár, mert az új atlaszban ez már nem lesz benne. + elvették a szabad tankönyvválasztás lehetőségét is, amivel még kisebb lett a tanárok szabadsága. Az egész tanterv problémás, amin a tanárok külön-külön szerintem nem tudnak változtatni, vagy ha megteszik, akkor a diák látja kárát, hiszen nem lesz meg a lexikai tudása a vizsgákhoz.

      Niki

      Törlés
    3. Nem csak a módszertant válogathatja meg. Igen, van egy tanterv, aminek köteles megfelelni, meg van egy tanmenet, amit saját maga készít el, még augusztusban. Egyébként még egyszer kihangsúlyozom, hogy nem hülyeséget tanulnak a gyerekek, és ami azt illeti, nem is értem, miért kéne mondjuk egy külföldön elfogadott tantervhez hasonlítani a miénket. :D Csak mert a Pisa felmérésekben szarul teljesítettünk? Tegyük hozzá, hogy a sok szakközépiskola miatt, mert ott nem egyenlő a tudás a gimiével. Csak erről senki nem beszél. Meg hasonló okokról sem, polkorrektség miatt. Egyébként töriben sem feltétlen az évszám a lényeg, nekünk a töritanárunk pl. mindig azt mondta, hogy csak a században tudd jól elhelyezni a dolgokat, akkor már jól vagy. Amúgy miért vették volna el a szabad tankönyvválasztást? Esetleg az iskola maga meghatározza, az lehet, de nem feltétlen minden iskolában - nem véletlen van annyiféle tankönyv. Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor én mindenkinek csak az OFI-s könyveket javasolnám, mert azok vannak átdolgozva, azok amik ténylegesen már csak a lényegre koncentrálnak.
      Szerintem a tantervvel egyébként összességében semmi gond nincs, azzal már inkább, hogy a tanárok nem tudnak benne tájékozódni. Igen, ehhez pedig az kéne, hogy legyen nem egy továbbképzés, amire elmehetnek. Ez tény, hogy nem feltétlen van meg, pedig kellene. És senki sem azt mondja, hogy a tanárok írják át a tantervet, egyszerűen annyit, hogy a második világháborúnak is vannak lényeges mozzanatai, meg van nem egy olyan, amit a kutya se kérdezne, mert lényegtelen. A tanároknak itt kellene szelektálni (és a könyvek egyébként pont emiatt jól ki vannak dolgozva, mert általában ha az sem ír sokat egy témáról, akkor az annyira nem is lényeges, csak mégis meg kell említeni). Emellett pedig igenis fontos az, hogy a gyerekeket elsősorban tanulni tanítsuk meg, mert akkor negyed ennyi bajuk nem lenne, még akkor sem, ha mondjuk 5 könyvet kell megtanulni a következő vizsgáig.

      Törlés

Instagram

Rendszeres olvasók