About Me

Sziasztok, Mézik! Üdvözöllek titeket a blogomon, én Niki vagyok. Remélem tetszeni fognak nektek a bejegyzéseim, melynek témái általában vagy személyesek, vagy beauty vagy pedig vélemények. És hogy miről? Iskolarendszerről, bloggertársadalomról, esetleg politikáról. Ha érdekel titeket, tartsatok velem!
Minden egyes terméktesztre igaz, hogy attól, hogy nekem tetszik/nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy nektek ne válhatna be, vagy éppen nektek is be fog válni.

Facebook

Üzemeltető: Blogger.

Search this blog

Archive

Statistic

Facebook

Powered by Jasper Roberts - Blog

Popular Posts

Harmincnyolcadik

||
album, texts, and conversation kép

Sziasztok, Mézik!
Ma egy olyan bejegyzéssel fogok jönni, ami ismételten szerintem minden embert érint, de különösen a bloggereket, videósokat. És hogy mi lenne a téma? Nos, a vélemény, és annak megfogalmazása, tálalása. Ha érdekel titeket a téma, tartsatok velem!

Mostanság nagyon sok olyan posztba futok bele Facebookon is, illetve látok különféle videókat arról, hogy te ne oszd meg a véleményedet, mert az senkinek sem jó, elitélnek majd miatta és a többi. Ha meg ne adj' Isten valami olyasmit szeretnél megfogalmazni, ami az átlag szerint nem elfogadott, akkor felejtsd is el, hogy valaha lesz belőled valaki...

Az egész bejegyzés ötletet egy Youtube-os vita inditotta el, amiről most szándékosan nem fogok itt beszélni, mert nem ér szót fecsérelni rá, nagyobb hiszti lett belőle, mint amekkorát megérdemelt volna. És miért is? Mert egy embernek volt véleménye valamiről.
Ismertek, én aztán ha zavar valami, vagy megbotránkoztat, vagy csak a való életben úgy érzem, hogy az nem vinne előre, nem segitené az életemet, csak hátráltatna, akkor igenis ki fogok akár egyszerre 10 meg 100 ember elé is állni, és azt fogom mondani, hogy nekem ez nem jó. Max ha tényleg egyedül vagyok a kérdésben, alul maradok. De ezt el kell fogadni. Ettől függetlenül egy olyan esetet nem tudnék mondani, amikor úgy ténylegesen megbántam volna, hogy vitát "generáltam". Akár a való életben, akár az interneten. Leginkább azért, mert igenis valamilyen szinten mindenkit előre visz egy vita, illetve amúgy is úgy élek, hogy nem igazán bánom meg, amit cselekedtem. Egyrészt, mert a legtöbb dolgot átgondolom, nem igaz rám, hogy megfontolatlan ember lennék, illetve, mert semmi sem történik véletlenül.

A vita igenis jó!
Fejlődsz. Észre sem veszed, de ha egy értelmes vitában vagy benne, vagy csak magadat megvéded egy bizonyos szituációban, akkor az igen is pozitiv hatással lesz rád a jövőben. Ha tudod magadat a későbbiekben objektivan nézni, illetve az adott témát, akkor ténylegesen rengeteg dologra rájöhetsz. Egyrészt megtanulod, hogy nem mindig neked van igazad. Másrészt, ha mégis neked volt, akkor büszkén tekintesz a tetteidre, mondataidra, hogy igen, nekem sikerült meggyőznöm X embert az érveimmel! Harmadrészt megtanulsz intuitiv lenni másokkal szemben, mert rájössz közben, hogy nem csak te létezel a világon, és reménykedsz abban, hogy a vita társad illetve társaid is rájönnek erre idő közben. 

Vita érvekkel
Manapság igen népszerű a vitát összekeverni a veszekedéssel. A vita általában relativ csendes, zavargásmentes, viszont mégis az a lényege, hogy két ellentétes nézet valahogy köözös nevezőre jusson, és nem feltétlen azzal, hogy az egyik fél "feladja", hanem kompromisszumot köttök, tehát mindkét félnek valamilyen mértékig igaza lesz, mindkét félnek a feltételei teljesülnek valamilyen szinten. Az pedig, hogy két ellentétes nézetet hogy ütköztessünk egymással úgy, hogy a végén ne tömegverekedés legyen belőle... Nos, nem könnyű. De mindenképpen gyakorolni kell, mert a való életben számos ilyen helyzetbe fogunk keveredni, akár akarunk, akár nem. De ha már ellentétes nézet, akkor hagyjunk időt arra, hogy mindkét fél elmondhassa a témájával kapcsolatban a saját érveit, hogy szerinte miért neki van igaza, és szerinte neked miért nincs igazad. (Mint akár egy szakdogánál de ez most részletkérdés.) Illetőleg meg kell hallgatni a másik felet is, méghozzá úgy, hogy nem szólunk közbe. Esetleg a későbbiekben reagálunk. Viszont van még egy fontos dolog: semmiképpen se úgy beszéljünk a másikkal, hogy hát én vagyok a világ legokosabb, legtapasztaltabb embere, aki mindent tud, te meg egy kis hülyegyerek vagy, akinek semmit sem ér a véleménye. Kinek esik jól, és ki az, aki ezek után nem háborodik fel? Teljesen jogosan, megjegyzem.

Nem az győz, aki a hangosabb
Mert hogy a hangoskodás már inkább veszekedés, semmint vita. Teljesen felesleges egy igazi vitánál felemelni a hangodat, nemhogy kiabálni. Ha nem hagynak szóhoz jutni, hagyd, hadd orditsa ki magát, aztán ha méltatod arra, hogy folytasd a mondandódat, tedd meg, vagy állj odébb, mert nem éri meg felidegesiteni magadat az ügyön. Meg az olyan emberen, embereken. És nem, ilyen esetben pont, hogy nem te "vesztettél", inkább csak egy felesleges dolgoktól mentetted meg saját magadat és a lelkedet.
Én kifejezetten szeretek vitázni, nem is kifejezetten csak olyan dolgokban, amik kihatással vannak rám, hanem csak úgy a nagyvilágról, filozófiai kérdésekben. Persze lehet, hogy nem mindig korrekt, amit mondok, mert nem érthetek mindenhez, de ebből is csak a fejlődést kell észrevenni. A vita során megismerkedsz egy új nézettel, ami lehet, hogy még tetszeni is fog. De lényeg, ami lényeg, hogy veszekedni utálok, teljes szivemből. És igenis, ha valaki kiabál velem, akkor ott fogom hagyni, mert nekem sem éri meg, illetve megkimélem a másik felet is egy berekedéstől.

Véleménye mindenkinek van, mondja is ki
Erre csak azt tudom mondani, hogy bizonyára mindenki volt olyan helyzetben, amikor mondjuk készitett vagy vett a szülinek, párjának valami ajándékot, és nem mondta el neki, mert meglepetés. Vagy mondjuk nem mondtam meg az egyik barátnőmnek, barátomnak, hogy én nem azt gondolom, ezért és azért, aztán pedig rosszul érezte magát, hogy hát de ezt bizony lehet el kellett volna. Ezek a rövid távú dolgok, de ha csak minden héten van egy ilyen eset, az már hosszú távon is kikésziti lelkileg az embert. Igen, tudomásul kell venni, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor nem sokat ér a véleményed, van, mikor semmibe vesznek és egyenesen kinevetnek... De a lelked akkor is megnyugszik valamilyen szinten, hogy kimondhattad. 
Összességében azt mondanám, hogy a világ tényleg jobb lenne, ha mindenki megtanulna érvelni és mindenki megtanulna saját magáért kiállni, illetve elmondani a véleményét ott és akkor, amikor kell. Mert igen, mondd ki, de nem mindegy, hol és kinek, az meg pláne nem, hogy hogyan.

Bloggerek és vitakérdések
Már elmondtam egy bejegyzés keretein belül egyszer, mennyire fontos az, hogy mi, bloggerek, illetve akár a Youtube-osok is, mit osztanak meg és hogyan. Hatalmas felelősség van rajtunk, mert ha valamit kiteszünk a világhálóra nem tudhatjuk előre, hogy ezt most csak és kizárólag érett felnőtt emberek fogják elolvasni, akik vagy csak nevetnek az eseten, vagy komolyan veszik. Lehet, hogy gyerekek kezébe is bekerül. Persze, a szülőkről pont én vagyok az, aki NEM venné le a felelősséget, mert igenis neki kötelessége figyelni, mi kerül a gyerek elé, nem a miénk, de ha már egyszer tartalmat gyártunk, legyen az szórakoztató tartalom, vagy esetleg komolyabb témás bejegyzés, akkor fogalmazzunk úgy, hogy nem bántunk meg feleslegesen másokat, mert az sosem célravezető, illetve sem én, mint blogger, sem pedig az olvasóm nem tanul, fejlődik ez által. És igen, szórakoztató témában sem mindegy, mit tesz fel és ki, de ez már egy másik kérdés.
Nekünk, mint bloggereknek szerintem kutya kötelességünk megtanulni érvelni, illetve úgy kommunikálni a hozzászólókkal, esetleg feliratkozókkal, hogy nem alázzuk a porig azt, aki rosszat mondott rólunk. Miért? Mert minket is minősit. Ha valami bántót irt, akkor igenis válaszolni kell rá, lehetőségekhez mérten diplomatikusan, és lehetőleg nem olyan hangvételben, hogy utána mindenki ferde szemmel nézzen rád. 
Direkt nem mondok nevet, de benne vagyok bizonyos Facebook-csoportokban, informálódni szeretek bizonyos (igen, beauty) témákban. Ott is van több blogger-vlogger, és olykor eláll a szavam, hogy mennyire lesajnálóan beszélnek, mennyire lenézik a "kicsiket". Mert igenis nem mindegy, ha azt mondom, hogy "a blogod ránézésre sem tetszik, emellett szörnyű a képek minősége, ezen sürgősen javits, meg a szöveg is túl sok, húzz ki belőle mert senki se olvassa el", vagy pedig azt mondom, hogy "jó a téma, viszont vannak problémák, amiken lehetne javitani, például megkérni egy ismerőst (ne adj' Isten én felajánlom a segitséget), hogy a dizájn kérdésben segitsen, de ha gondolod, ird be gugliba, mert ott is rengeteg portál van már, de ha bármi kérdésed van, szivesen segitek én is, illetve a későbbiekben, ha majd te is úgy gondolod, akkor egy új kamera, egy új hely a fotók elkészitéséhez is segitené a munkádat. Emellett a mai világban már inkább csak a képeket, videókat nézegetik az emberek (sajnos), ezért nem feltétlen célravezető, ha túl sok szöveget teszel mondjuk egy kép alá. " Melyik hangzik jobban? Ugyan az a lényege, de nem mindegy, hogy tanácsot adsz vagy éppen kapsz, vagy pedig a porig aláznak - ez esetben több ezer ember előtt.
Tehát még egyszer kihangsúlyoznám: igenis felelősséggel tartozunk az olvasóinkért, és igenis olyan tartalmat kell gyártanunk, ami helytáll bizonyos szituációkban.

A mai világ
Tudjátok én nagyon nem vagyok oda ezért a ma nagyon divatos liberalizmusért... Igen, ebben is mint minden nézetben hatalmas potenciál van, de ami manapság történik... Nos, maradjunk annyiban, hogy szélsőségek között élünk. Legyünk megértőek a másik emberrel, de akkor az a másik ember is ugyan annyira legyen tekintettel mi ránk. Ha neked meglehet a véleményed, engedd meg, hogy nekem is meglegyen. Ez a lényeg. És itt borul az egész rendszer, mert ha valaki nem gondolja, hogy a liberalizmus jó, de te mégis azokat  az elveket követed, el kéne fogadnod, hogy ő nem az és nem fog téged tisztelni, de közben rohadtul nem érvényesül a mindenkinek egyenlő joga van. Erről viszont lehet, lesz egy külön bejegyzés, a lényeg, amit ki akartam hozni ebből, hogy bár mindenki azt mondja manapság, hogy mondd el a véleményedet, mert az fontos, mi meghallgatunk, közben rád sem néz, mikor magyarázol neki... Nos, az ilyen embereket csak úgy hanyagolni kell, mert hosszú távon nem különösebben fog neked jót tenni ez a hozzáállás. Mondd el a véleményedet, de olyanoknak, akik megérdemlik. És tudjátok, van egy mondás: 
Azokkal szoktak vitatkozni az emberek, akiket méltónak tartanak hozzá.
Tartsátok ezt szem előtt.
Oh, és a végére egy személyes példa - nevek és konkrétumok nélkül. Tudjátok rólam, hogy Cruelty Free termékeket használok leginkább, és bár nem vagyok vegán, de azért a környezetemre figyelek. Lényeg, ami lényeg, hogy a néphülyitést nagyon rossz néven veszem, főleg, ha már egyszer olyan témában van, ami engem is érint, még ha közvetetten is. És mivel bizonyos bloggerek továbbra is hangoztatják azt, hogy de ez igy van jól, a cég nem hazudik... De hazudik. És ha te elkezded a céget minősiteni, hogy mit képzel magáról (mert egy dolog a parasztvakitás, meg a kampány, attól még ekkorát szerintem manapság egyik cég se hazudott, és jobban is járt volna, ha nem teszi), mert nem őt, akkor még mindig te vagy a rosszarc, mert hogy merészeled. Hát úgy. Na mindegy, vitába sem szálltam a bloggerrel, mert felesleges lett volna. Másak a nézetei, de amig én normálisan leirom a véleményemet, pocskondiázás nélkül, addig ő nem. Erről ennyit.

Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, nem mondom, hogy a vitáimban nem követek el hibát, hogy mindig minden témában nekem van igazam. De az tény, hogy tudom, mikor kell azt mondani, hogy erről ennyit. És ezek után is tudok úgy viselkedni a másikkal, hogy oké, ez a véleményed, nekem meg az, nem fogadom el, de ettől még az embertársam vagy, és nem foglak megvetni. 

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

Instagram

Rendszeres olvasók