About Me

Sziasztok, Mézik! Üdvözöllek titeket a blogomon, én Niki vagyok. Remélem tetszeni fognak nektek a bejegyzéseim, melynek témái általában vagy személyesek, vagy beauty vagy pedig vélemények. És hogy miről? Iskolarendszerről, bloggertársadalomról, esetleg politikáról. Ha érdekel titeket, tartsatok velem!
Minden egyes terméktesztre igaz, hogy attól, hogy nekem tetszik/nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy nektek ne válhatna be, vagy éppen nektek is be fog válni.

Facebook

Üzemeltető: Blogger.

Search this blog

Archive

Statistic

Facebook

Powered by Jasper Roberts - Blog

Popular Posts

Harmincharmadik

||

Sziasztok, Mézik!
Még egy jóval korábbi bejegyzésben emlitettem, hogy refluxos vagyok. Sorozatot szerettem volna erről a témáról késziteni, viszont eddig semmi érdemlegi változás nem történt - legalábbis pozitiv irányban semmikép. Most viszont már körülbelül egy hónapja egy "életmódváltáson" megyek keresztül, és erről is szeretnék beszélni nektek.
Tehát kezdjük a legelején. December egy nagyon kellemetlen hónap volt a számomra. Eléggé sok zűr volt a családban is, illetve, a csodálatos zh illetve vizsgaidőszak sem könnyitette meg a dolgomat. Sosem volt különösebb problémám a vizsgákkal egyébként, tehát különösebben izgulni se izgultam előttük, decemberben viszont nem telt el úgy nap, hogy ne égett volna borzasztóan a gyomrom, ne lettem volna felpuffadva, vagy éppen nem lett volna hányingerem. Tehát - minden egyes vizsga előtt már azért idegesitettem fel magamat, hogy ma este én megint nem alszok, mert úgy fáj a hasam
Pont emiatt a borzasztó lelkiállapot miatt megromlott a kapcsolatom úgy kb. mindenkivel. Nagyon ideges voltam a mindennapokban a folyamatos kialvatlanság miatt (példa: ha este rosszul éreztem magam, akkor 4-ig mindenképpen fent voltam, akkor tudtam csak aludni valamit, de akkor is már csak azért, mert a sirás illetve a folyamatos fent lét után már nem birta tovább a testem,és 6-kor keltem is, hogy iskolába menjek), illetve hát az sem javitott, hogy az iskolában, itthon is folyamatosan gyötört a gyomorsav. Kellemetlen téma, igen, de úgy gondolom, erről beszélni kell. Továbblépve, pont azért, mert mindenkivel furcsán viselkedtem, eltávolodtam a legfontosabb emberektől, kezdtem egy amolyan mélyebb depresszióba beletuszkolni magam - ami ismételten csak nem javitott a refluxos problémámon.
December végén elégeltem meg ezt az állapotot - jobban mondva karácsony előtt egy pár nappal. Szó szerint már nem tudtam, mit tenni, mert nem tudtam rendes életet sem élni. Ekkor került a kezembe (mert hogy nem doki irta fel, a dokim elküldött annyival, hogy hát mivel a labor és egyebek nem mutattak ki semmit, ezért nincsen nekem semmi bajom, szedjem továbbra is a Quamatelt, és majd három hónap (!!!) múlva menjek vissza, ha akkor sem jobb, de ekkorra márannyira elmérgesedett a dolog, hogy enni egyáltalán nem tudtam) egy erősebb savlekötő gyógyszer, a Phantoprasol. Ez az, amit naponta kétszer szedtem másfél hétig, és teljes mértékben rendbe tett. Nem mondom, hogy mostanság nincs olyan, hogy beveszek egyet-kettőt egy héten, mert nagyon sok mindenre lett érzékeny a gyomrom, de őszintén, egyáltalán nem bánom. Inkább ez a két gyógyszer hetente, mint borzalmas érzés és emellé még lelki szegénység is.
És ha már lelki szegénység... Mint mondtam, nagyon sok problémám lett a depressziv hangulatom miatt a családommal, párommal is, ezen pedig janárban ideje volt változtatni. Szerencsére sikerült is, és azóta (nagyonnagyon lekopogom) nincs is különösebben problémám.
Illetve január elején megnéztem magamat egy üzlet tükrében, és úgy elszörnyülködtem magamtól... Nem tudom pontosan, mi okozta, de lényeg az, hogy 10 kiló felrakódott rám ez alatt a pár hónap alatt. Azaz, ennyi még sosem voltam, és nem is akarok soha de soha többé. Lényeg, ami lényeg, hogy eldöntöttem, hogy fogyókúrázni kezdek, tehát minden nap egy óra torna (általában 15 perc, 20 perc szobabiciklizés, majd egy fél órás jóga, illetve különféle challenge-ek), illetve nagyon kevés táplálék. Namármost ez tartott nálam körülbelül két hétig, aztán lemondtam az egészről, mert nem hogy fogytam volna, hiztam is, és semmi érdemlegi dolog nem történt. (Vagyis, de a jóga miatt nagyon jól éreztem magam, de erről majd később.) Tudom, tudom, mit várok két héttől, meg az a jó, ha lassan fogysz mert akkor nem rakódik vissza és a többi. Viszont amint elkezdődött a keményebb vizsgaidőszak, illetve normálisabb lett a napi rutinom egyszerűen nem volt megengedett számomra az, hogy minden nap szánjak erre. Illetve, az eredmény sem az volt, amire számitottam. Nagyon nem.
Ezt a bejegyzést 2018.02.04-én irom nektek, tehát vasárnap este. Holnap, azaz február 5-én elkezdek egy olyan általam készitett edzésprogramot, amiben továbbra is lesznek a napi challenge-ek (fenék, has, mikor mi, kedvtől függ), illetve heti 3-szor egy fél órás jóga. Egyébként nekem a majd holnap nem azért majd holnap, mert nem akarom elkezdeni, hanem azért, mert tabula rasa - szeretek tiszta lappal, azaz héttel kezdeni.
És ha már jóga... Életem és lelkem megváltója. Vannak fent Youtube-on nagyon egyszerű gyakorlatok is, amiket ha én meg tudok csinálni, akkor konkrétan mindenki. Viszont ezek olyan hihetetlenül kellemesen terhelnek le és annyira jól tudnak esni, hogy utána a fáradtság ellenére is kicsattanok. És emellett még amire manapság rákaptam, az a meditáció. Legtöbbször csakratisztitó meditációt szoktam végezni, azt is 15 perc alatt, de ez a praktika hihetetlenül bejött akkor is, amikor a magyar vizsgám előtt ültem a kis székben és gondolkoztam azon, na vajon most mi lesz, megbukok vagy sem? (Egyébként nem.) Mindenesetre, akkor 5 percem volt erre a procedúrára, de az az 5 perc többet jelentett, mintha fél vagy egy órán keresztül csak bambulok magamba. 

No ez lenne az én életmódváltásom. Nevezhetjük ezt egyáltalán annak? Nem kifejezetten változtattam meg semmit az étkezésemben (vagyis de, próbálok minél kevesebb zöldséget és gyümölcsöt, paradicsomszószt és "műkaját" enni, mert ezektől mindig valamiért előjön a refluxom - igen, a zöldségtől és a gyümölcstől is, ami meglepő, de már teljesen biztos), nem is kifejezetten sportolok minden nap, de nem is baj. Meditálni is csak akkor meditálok, ha éppen úgy érzem, jól esne vagy éppen szükségem van rá. De ez a pár dolog nekem nagyon sokat segitett abban, hogy egy hónap alatt rendbeszedjem magamat. Többé-kevésbé saját magamtól, mivel ezek leginkább belső folyamatok, amin más ha akarna se tudna segiteni. 
Köszönöm, ha elolvastad ezt a bejegyzést, remélem hasznos volt.

2 megjegyzés

  1. Kitartást!
    Nagyon-nagyon-nagyon felnézek a hozzás hasonló emberekhez, akik ennyi mindent kiállnak, és nem törnek össze, nem menekülnek a szerekhez. Büszke vagyok rád! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, drága, rám aztán tényleg nincsen miért felnézni. :D De nagyon köszönöm a szavaidat! <3

      Törlés

Instagram

Rendszeres olvasók