About Me

Sziasztok, Mézik! Üdvözöllek titeket a blogomon, én Niki vagyok. Remélem tetszeni fognak nektek a bejegyzéseim, melynek témái általában vagy személyesek, vagy beauty vagy pedig vélemények. És hogy miről? Iskolarendszerről, bloggertársadalomról, esetleg politikáról. Ha érdekel titeket, tartsatok velem!
Minden egyes terméktesztre igaz, hogy attól, hogy nekem tetszik/nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy nektek ne válhatna be, vagy éppen nektek is be fog válni.

Facebook

Üzemeltető: Blogger.

Search this blog

Archive

Statistic

Facebook

Powered by Jasper Roberts - Blog

Popular Posts

Huszonnegyedik

||
Sziasztok, Mézik!
Találkoztam ma egy igen érdekes cikkel, és igen érdekes hozzászólásokkal alatta. Igazság szerint szeretek ilyenek olvasgatni, mert legalább jó bejegyzések (szerintem) származnak belőle!
Ismételten iskolás téma, mégpedig a gyerek nem olvas, a tanár tehet róla!-szindróma. Na már most... Igen, a gyerek 8-4-ig iskolában van, hatalmas felelősség van a tanárokon, ő a második szülő és a többi, és a többi... DE. És ez a legfontosabb ezzel kapcsolatban szerintem. Nem kellene, hova tovább nem is szabadna elfogadni azt, hogy a szülőknek nincsen semmiféle felelősségük. a a gyerek neveletlen? Rossz iskolába jár. Ha a gyerek nem tud beszélni? Hát, az ovi nem tanitotta meg beszélni... Ha a gyerek nem tud egy helyben megülni 10 percet - hát az iskolának ez a dolga, hogy megtanitsa. Ha a gyerek nem szeret olvasni - szar tanárok vannak.
Nem, nem és nem. Nem lehet mindent ennyivel elintézni. Lehet, hogy "második szülő", de nem mindenható! Ha a gyerek hat éves koráig semmi nevelést nem kapott, semmi szeretetet vagy foglalkozást, akkor nem lehet csodát tenni. Igenis VAN, és KELL a szülőkre is súlyt tenni, nekik is van nem kevés feladatuk abban, hogy a gyerek nem szeret olvasni, nem szereti a meséket. Lehet jönni itt azzal, hogy de nincs pénz könyvre. Na és akkor mégis mi van? Ha akarok a gyereknek olvasni, de nincsen pénzem, akkor szépen felmegyek az internetre, mert az könyvekkel ellentétben mindenkinél van már lassan, és kikeresek egy mesét, amit este elolvasok neki. Hova tovább vagyok olyan szorgalmas, és elmegyek a könyvtára, kiveszek egy mesekönyvet, ami nálam lehet kb. egy hónapig. A pdf könyvekről meg ne is beszéljünk, mert azért ott van a MEK, akkor tessék onnan letölteni valamit. A lehetőségek tárháza áll még az ilyen szülők előtt is, csak egyszerűen nem is érdekli őket, mert "erre van az iskola". Nem, az iskola sosem azért volt, hogy csak és kizárólag egy tanóra abból álljon, hogy mesét hallgatnak a gyerekek. Igen, hallgatnak meséket, jó meséket, mert nem véletlenül kerültek bele a tankönyvekbe. 
Egyébként ha már annyira a tanárok nyakába akarjuk a felelősséget tenni, nos, ők megteszik amit lehet. Elvárás, hogy minden nap olvassanak fel nekik és ők maguk is olvassanak mesét. Elvárás az, hogy legyen idő minden gyereket olvastatni az órán, észrevenni azt, hogy esetlegesen problémák vannak.
Itt van egy kis lyuk a rendszerben, mert ezt nem minden tanár tartja be, de ismételten el kell mondanom azt, hogy itt nem a rendszerrel, hanem a rendszerben dolgozókkal van probléma, és ott is egy olyan réteggel, akik már úgy vannak vele, hogy mindjárt megyek nyugdijba, nem érdekel mi lesz, vagy pedig a nem akarok tanitani, utálom a munkámat és a gyerekeket is. Tehát: olyan emberek vannak a szakmában, akiknek nem lenne szabad. Ezen viszont igen nehéz lenne változtatni, főleg úgy, hogy ebből ne legyen országos botrány. Lássuk be, az országban tanitók kb. 1/3-a nem szakmába való. Na már most ha őket kipenderitenék onnan, akkor jönne a nagy felháborodás, hogy de ezt nem tehetik meg, illetve hogy honnan lenne utánpótlás. Mindkét részt meg kell érteni.
Haladjunk tovább. Ha észreveszik a hibát a gyerkőcben, akkor sincs feltétlen idő arra, hogy fejlesszék a lemaradást. Ha időben sikerül elcsipni, akkor megoldható tanórák keretein belül, de ezen felül ismételten csak szülői felelősség, hogy otthon foglalkozik-e a gyerekkel, hogy tudjon hangosan olvasni, illetve folyékonyan. És ez az, amit nem sokan tesznek meg. Emlékszem, az én tanitóm is megmondta anyáéknak, hogy ha itthon nem olvasok fel nekik hangosan, akkor ebből a későbbiekben problémák lehetnek. Ilyenkor a szülőnek - szerintem - kutya kötelessége ezt betartani, mert ez már az ő felelőssége.
Másrészt pedig a kötelezők, amitől a falra tudok mászni. Igen, vannak bizonyos nagy nevek, meg nagy művek, amik (csak ismételni tudom magam) az alapműveltséghez tartoznak. Igen, az tény, hogy nem azok által kell megszerettetni a gyerekkel az olvasást, mert arra már nem vevők a mostani gyerekek, és már én sem voltam az, de ezeknek az ismerete szerintem elengedhetetlen, bármennyire is cáfolják ezt oly' sokan. Emellett pedig nem hiszem el, hogy ha az itteni gyakorlóiskolámban megtehetik azt, hogy Sirály a királyt olvastatnak kötelezőként, nem pedig Két Lottit, akkor ezt máshol nem tudják megtenni - mert hogy erre van lehetőség, van pedagógusi szabadság. Itt megint csak egy kis lyuk - ha olyan ember van a szakmában, akit nem érdekel, az továbbra is ki fogja adni a Két Lottit meg a Kőszivű ember fiait és a többit. Na de ebbe ne menjünk ismét bele.
Annak pedig egyértelműnek kellene lennie, hogy nem minden gyerek fogja falni a könyveket, nem minden gyerek szeret olvasni, és nem minden gyerek szereti ugyan azt. 
Konklúzió tehát: a rendszerben van lehetőség arra, hogy minden nap olvassunk a diákoknak, illetve olvastassuk a gyereket, ezáltal észrevegyük a hibákat, valamint arra is van lehetőség, hogy ne olyan kötelezőket adjunk, amik eddig voltak. Továbbra is a legnagyobb hiba az, hogy olyan emberek is benne vannak a szakmában, akiknek nem feltétlen kellene. 
Nektek mi a véleményetek erről a témáról?

2 megjegyzés

  1. Nálunk most nagyon friss és aktuális téma a gyerekvállalás és rengeteget töröm rajta a fejem, hogy mit és hogy kéne majd csinálnom meg mire figyeljek, mert ha a szülő nem foglalkozik a gyerekkel, nem akar, nincs rá ideje, ami ugyancsak egy kifogás, mert minek kell gyerek, ha nem foglalkozol vele, nem érdekli, hogy mennyit olvas otthon, milyen dolgok érdeklik a gyereket, mit csinál a szabadidejében, nem szán időt a nevelésére és az alapvető dolgok megmagyarázására, akkor ne csodálkozzon már azon, hogy szegény gyereket hidegen hagyják a kötelező olvasmányok, de még az ifjúsági könyvek is. Egyre többször tapasztalom azt, hogy inkább azért, hogy a délutánt otthon csendben és bajmentesen töltse el a gyerek, megveszik neki a számítógépet és azt csinál lényegében, amit ő szeretne. És most kitérhetnék arra, mennyiszer történik az, hogy a gyerek beregisztrál egy felületre pl. youtube-ra, tölti fel magáról a videókat, mert figyelemhiányban szenved vagy mert senki nem magyarázta el neki miért ne csinálja ezt, felrakja a videót abban a hitben, hogy majd végre ő lesz a központban, erre kap meleget-hideget, többségében hideget. Aztán meg csodálkoznak a gyerek miért küzd szorongással, mikor több ezren kigúnyolták. Igen is én úgy gondolom elsősorban a szülőknek kéne odafigyelni a gyerekre, tanár ide vagy oda, hiába ez a szakmája, akkor is azt a gyereket ő csak próbálja tanítani, de ahogy te is írtad megváltást nem az oktatóktól és az intézettől kell elsősorban várnunk. Egy tanár keze nem ér el az iskolán túlra. Attól az időtől kezdve a szülő felelőssége az, hogy a gyerek megcsinálja-e a házit vagy nem, mivel tölti el az ideje nagy részét. Én biztos vagyok benne, ha nekem gyerekem lesz nagyon figyelni fogom mi az, amiben jó, ami önszántából is érdekli. Ha rajzolni szeret, akkor azt kell erősíteni, ha olvasni meg írni, akkor szintén erre kell építeni. Illetve a gyengeségeit sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ha mondjuk pl. nehezen megy a matek vagy az angol vagy zárkózottabb jellem, ezeket ha folytonos kudarcként éli meg a későbbiekben belső szorongáshoz vezethet, ami nem csak a gyerekkorában okozhat problémákat. Ha nekem nincs rá időm, mert mondjuk vacsorát kell csinálnom, akkor majd az apja foglalkozik vele, vagy a férjem intézkedik addig helyettem, ha én tudok neki jobban segíteni. Vagy keresek egy korreptanárt, ha egyikünk se ért hozzá, de ezek felett nem lehet csak így elsiklani. Én legalább is így gondolom. Nem a gyereket kell hibáztatni és elvárásokat tűzni felé, azért mert valamiben gyenge vagy nem érdekli. Rá kell vezetni, ami nem abból áll, hogy Karácsonyra megvesszük neki a mesekönyvet és olvasd el fiam, mert abban biztos vagyok, hogy az a könyv ezzel a szülői mentalitással nem lesz többet leszedve a polcról. Szerintem az a legjobb, amikor elérjük, hogy a gyerek önmagától akarjon dolgokat tenni, mert valami annyira érdekli, hogy abban a tevékenységben az örömét leli.
    Az már egy másik kérdés és téma, hogy minek megy el tanítani olyan ember, akinek nincs hozzá türelme, idegrendszere, akit hidegen hagyja a gyereknevelés, magyarán semmilyen tekintetben nem a tanári pályára való. Egyáltalán az ilyen embert mi motiválja, ez a mai napig kérdéseket ébreszt bennem, de mindegy is. Arról is lehetne írni az iskolán belül milyen élményekkel gazdagodik a gyerek, ha egy ilyen típusú oktatót fog ki, de ez szerintem egyértelmű, hogy ez már iskolai problémát jelent és ez nem köthető össze sem a szülővel, sem az otthoni neveléssel. Az ilyen esetekben gondolom azt, hogy ebben a szituációban már jogos, ha egy szülő fel van háborodva.

    VálaszTörlés
  2. Először is köszönöm, hogy időt szántál erre a hozzászólásra. :)
    Másodszor pedig minden szülőnek úgy kellene gondolkoznia, mint neked :D Persze azt is tudom, hogy az élet nem mindig könnyű, meg gyerek nélkül könnyen beszélek pl én is, meg úgy, hogy tanitásban sincsen különösebben még tapasztalatom. De ha mindenki megértené azt, amit te is, hogy ha otthon nincs a gyerekkel foglalkozva, akkor valószinűleg baja lesz a későbbiekben (vagy akár kicsi korában), akkor egy majdhogynem tökéletes világban élnénk. De ez lenne a fő cél egyértelműen, és ezt kéne mindenkinek elismerni.
    A tanáros rész... Nos igen. Hiába vannak olyan órák, amikor megfigyelik a tanitóka, tanárokat, de az sem sokat ér, mert hallottam már nem egy olyan extrém esetről, hogy a tanár megfenyegette az igazgatóval a gyerekeket, hogy ha nem viselkednek jól, akkor kicsapják őket vagy hasonló. Azon egy egy-két órán meg még a normálatlan ember is tud sajnos normálisan viselkedni, mert tudja hogy azért van tétje. A kamera szerelése meg végképp nem megoldás, mert személyiségi jogok meg francsetudja még miket szoktak felhozni. Mindenesetre én talán azt látom a legreálisabbnak. De tényleg borzasztó, ha ilyen tanár kerül a gyerek életében, és a legrosszabb, hogy ha az igazgatóval vagy a többi tanárral jó kapcsolatban van, akkor még a gyerek lesz kipécézve és még többet sérül, ha a szülő mer tenni valamit. :/ Sehogy sem jó ez - vagyis, de lehetne, csak akkor nem olyanokra kéne figyelni alkalmassági vizsgán, hogy mennyire tudsz énekelni, meg kötelet mászni, hanem mondjuk pszichológiai vizsgálat meg hasonlók.
    Köszönöm, hogy irtál! :)

    VálaszTörlés

Instagram

Rendszeres olvasók