About Me

Sziasztok, Mézik! Üdvözöllek titeket a blogomon, én Niki vagyok. Remélem tetszeni fognak nektek a bejegyzéseim, melynek témái általában vagy személyesek, vagy beauty vagy pedig vélemények. És hogy miről? Iskolarendszerről, bloggertársadalomról, esetleg politikáról. Ha érdekel titeket, tartsatok velem!
Minden egyes terméktesztre igaz, hogy attól, hogy nekem tetszik/nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy nektek ne válhatna be, vagy éppen nektek is be fog válni.

Facebook

Üzemeltető: Blogger.

Search this blog

Archive

Statistic

Facebook

Powered by Jasper Roberts - Blog

Popular Posts

Hetedik

||
Sziasztok, Mézik!
Szeretnék ma egy kicsit rátérni arra, hogy pontosan mit is tanulok én, mit gondolok a jövőbeli szakmámról, és úgy összességében: a magyar közoktatásról. Ha érdekel titeket ez a téma, akkor tartsatok velem!
Aki régebb óta követ már, az tudja, hogy lassan másfél éve tanulok tanitónak. Összességében egyre jobban kezdem megkedvelni ezt az egészet, szeretem a gyerekeket, szeretnék nekik segiteni, részt venni abban, hogy fejlődjenek, tudás legyen a pöttöm fejükben. Ugyanakkor azt is megemlitettem nem egyszer, hogy gondok vannak a rendszerrel. Ez gondolom mindenkinek leesett, mert egyre több olyan gyerek nevelkedik fel, akik tudnak is de nem is, neveltek is de nem is. És hogy ez miért van?
Mert hiba van a rendszerben. De sokan rögtön azzal jönnek, hogy a nagy politikai helyzet, hogy jaj igy, szidhatjuk még egy dolog miatt a Fideszt. De igazság szerint koránt sem ők tehetnek róla. És máris kitérek rá, hogy miért nem gondolom, hogy ők a felelősök ezért.
Először is a legfontosabb maga a képzés. Nem tudok csak az én saját szakomról beszélni, de az szerintem éppen elég. Másfél éve vagyok gyerekek közelében egy héten egyszer, három órán keresztül. Ebben az időbe annyi a dolgunk, hogy megfigyeljük az órát, valamint a gyerekekhez sem különösebben szólhatunk. (Elvileg azért nem, mert akkor a napi rutinjuk még jobban megbomlik.) Na mármost én értem azt, hogy meg kell figyelnünk, hogy a tapasztalt pedagógusok milyen módszereket alkalmaznak, hogyan tanitanak, de ettől mi nem leszünk tapasztaltabbak, nem fogunk többet tudni, különösen akkor nem, ha másfél éven keresztül ugyan azokat az osztályokat látjuk - akik, lássuk be, válogatott gyerekek, bármennyire is nem publikus ez. Nem látunk vitát, konfliktust, nem látunk rendetlenkedést, olyan gyerekeket akiket fegyelmezni kell. Nem mehetünk el egy osztályfőnöki órára sem, sem pedagógus összejövetelekre, hogy megtudjuk, hogyan zajlik az iskolakezdés vagy éppen az év végi hajrá. Semmit, ami igazán fontos lenne, nem tudunk meg.
Az, hogy hogyan tartsunk egy órát, az sem feltétlenül olyan egyszerű. Egyrészt, mert óravázlatot senki sem tanit meg velünk iratni, csak követelik, aztán csodálkoznak, hogy nem jó. Másrészt, ha még az a szerencsétlen óravázlat jó is, akkor mégis hogy gondolják, hogy egyik pillanatról a másikra megtanuljunk 20-30 gyerek előtt kiállni és beszélni, mikor most hozzájuk sem szólhatunk? Arról meg már nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy az oktatás folyamata sikeres legyen, kölcsönös bizalom kell, ami egyértelműen egy vadidegen emberrel szemben nekik sem megy, és nekem sem.
De hogy tovább haladjunk azon, mennyire is nem reális a képzés... Kijutottunk az iskolából, mivel találkozunk. Ha értesz a munkádhoz, akkor mindenki csak leszól, hogy lehet, hogy megy, de attól te még csak egy szerencsétlen kezdő vagy. Esetleg segitek neked a pluszpénzért, de az sem biztos. Vagy mehetsz napközibe, mert úgyis csak egy kezdő vagy.
Másrészt pedig, hogy olyan emberek vannak a szakmában, akik. És talán ez a legfontosabb. A egyik véglet, amikor valaki annyira konzervativ, hogy bármennyire is lenne jó egy más módszer, akkor sem használja, a másik pedig a túlságosan modern. Igen, jó, ha a gyerekek informatikai eszközöket megtanulnak használni, de sajnos mostanság aki már elsőbe megy, valószinűleg majd hogy nem jobban tudja használni ezeket, mint mi magunk. Igy tehát szinte felesleges, és bár lehet szinesiteni az órát ezekkel, de a legtöbb esetben (véleménye szerint) borzasztóan felesleges.
Végezetül pedig azok a pedagógusok, akikről virit, hogy nem oda való, ahol van. (Ez gyakran együtt jár a kiégéssel.) Amikor ahelyett, hogy megoldanád a problémát, vagy felkutatnád, beszélgetnél a gyerekkel egyszerűn csak kiküldöd az osztályból. Ahelyett, hogy drámapedagógiát vezetnél be minden egyes órára - mert jééé, nem csak alternativ iskolákban lehet! -, egyszerűen csak ledarálod az anyagot, aztán kit érdekel, hogy megértette-e a gyerek. Vagy éppen hát sietni kell, mert az ütemterv szerint ma már új anyagot kell kezdeni. Holott az ütemtervet te magad állitod össze. Vagy éppen odáig jutsz, hogy kiabálsz a gyerekkel mert neked éppen olyan napod van, vagy nem engeded ki mosdóba, meg tizóraizni, mert még hátra van egy feladat. Óra közben nem mozgatod meg őket, holott látod, hogy már alig élnek.
Összességében tehát nem azzal van probléma, hogy van egy kerettanterv. Ugyan az sem tökéletes, de hála az égnek erre már ők is rájöttek, és jövőre már egy más NAT alapján fognak tanulni a gyerekek. (Bár megjegyzem annyira nem rossz, amennyire azt elmondják.) De az emberek nem változnak. Hiába vannak megfigyelések, egy órán keresztül ki ne tudná normálisan tartani az óráját? Ki ne tudna 45 percig helyesen viselkedni, ha utána tudja, hogy ugyan azt tehet, amit eddig is. 
Igen, az emberekkel van a legnagyobb probléma. És ez az, amin a lehető legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb lenne változtatni.
Ti mit gondoltok erről?

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

Instagram

Rendszeres olvasók