2018. május 6., vasárnap

Ötvenedik


Sziasztok, Mézik!
Közeledik az év vége az egyetemen, úgyhogy ennek érvényében én sem tudok most olyan aktivitással a blogra koncentrálni, mint ahogy szeretnék. Amolyan kis mindenes bejegyzés lesz ez a mai, mert most éppen ehhez van kedvem, elmondani, mi is történt velem.
Kifejezetten motiválatlan voltam az utóbbi időben, mert ha lett volna időm, meg persze témám is, hogy miről írjak ide nektek, akkor se tettem. Helyette csak döglődtem vagy éppen az Instagramot pörgettem, mert ahhoz volt kedvem. Vagyis, inkább minden máshoz nem. Olvasni is olvastam elég sokat szerencsére, lehet, hogy hozok is a következő elolvasott könyvem után egy hosszabb bejegyzést az idén olvasott könyvekről. Amolyan negyedéves értékelés, mit szóltok?
Az a helyzet, hogy nagyon régen nem volt már személyesebb hangvételű írásom itt, nem is véletlenül. Viszont rájöttem, hogy nem feltétlen én vagyok az, aki soha semmit nem oszt meg magáról, csak és kizárólag azt, hogy milyen termékeket tesztel, vagy milyen nagy igazságokra (szerintem igazságokra) jön rá az iskola folyamán. Egy nagyon fontos dolog történt velem az utóbbi egy évben, és bár felettébb olyan téma, amiről sosem hittem, hogy fogok beszélni, de úgy érzem, hogy kell. Mert valakinek ezt is meg kell tenni. Engem pedig ismerhettek annyira, hogy szoktam megosztani olyan dolgokat is, amit mások nem feltétlen mernek, vagy csak úgy - nem teszik meg.
Még körülbelül másfél éve elkezdtem fogamzásgátlót használni. Azért mondom, hogy használni, mert nem kifejezetten gyógyszerről beszélek, de mindenképpen egy vényköteles dologról van szó, Nuvaring a neve. Nos, először is az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethettem, hogy titkoltam ezt az egészet a szüleim, de ami a legfontosabb, hogy az édesanyám elől. Csak mert tudtam, ő nem támogatná. A második hiba az volt, hogy semmiféle vizsgálatot nem végeztek el nálam az előtt, hogy elkezdtem használni ezt a dolgot. Ha ez a kettő megtörtént volna, akkor lehet, hogy most nem tartanék ott, ahol.
Mint mondtam már egy pár bejegyzéssel korábban, december körül a tetőfokára hágott nálam egy amolyan depresszió. Szokásos, tehát ezt nem kifejezetten tudom be ennek, mert még a használata előtt is jelentkezett ez nálam, nem is egyszer. Még a refluxot sem hiszem, hogy ez okozta nálam. Ahogy a napi szintű hányingert sem gondolom.
Viszont van egy tünet, ami teljesen biztos, hogy ennek köszönhető, és ami mindegyik dologhoz valamilyen szinten köthető, ez pedig nem más, mint a hízás. Ez alatt a másfél év alatt (inkább csak egy év) 15 kilogrammot híztam. És mindezt úgy, hogy én előtte bármit, azaz bármit ehettem, nem ment fel a súlyom, vagy ha fel is ment, egy-két nap diétával le is ment. Ez is az oka annak, hogy elkezdtem gyanakodni, hogy valami nem okés. Talán még azt a koromnak betudhatom, hogy hát igen, benne vagyok a korban ahhoz, hogy megtanuljak úgy enni, hogy ha eszem, akkor igenis tudok hízni. De akkor le is tudnék fogyni. Most viszont, január óta semmi sem hatásos. Jógáztam, tornáztam, szobabicikliztem, lépcsőztem. Nem ettem, nem ettem kenyeret, péksüteményeket, joghurton éltem hetekig. Semmi, azaz semmi hatása nem volt.
És ekkor döntöttem úgy, hogy igen, én márpedig le fogom tenni ezt a gyógyszert, mert lehet, hogy utána megint pattanásos lesz a bőröm, megint problémáim lesznek, ha azon a bizonyos héten vagyok (általában hányni szoktam előtte, meg görcsölni azon a megmozdulni se tudok módon, ezért is kezdtem el használni a gyógyszert), lehet, hogy zsírosabb lesz a hajam, de nem érdekel. Inkább az, minthogy ok nélkül hízzak 15 kilót, vagy ki tudja még mennyit, úgy, hogy aztán sose tudjam leadni.
Nem mondom azt, hogy a fogamzásgátló gyógyszerek rosszak, meg hogy az ördögtől valók. De könyörgöm, ha mégis erre adná bárki a fejét, alaposan gondolja át, hogy ténylegesen lehetnek mellékhatásai, és az én példám még csak egy kis mellékhatás ahhoz képest, amikről hallani lehet. Én nem éltem a vizsgálattal sem, és tényleg hatalmas hiba volt. Mindenkinek át kellene esnie ezen, mert anélkül ki tudja, mennyire teszed tönkre a szervezetedet. És igen, az anyukámnak is el kellett volna mondanom, már nem most. Mert lehet, ha tud róla akkor a probléma sokkal hamarabb meg lett volna oldva.
Remélem, hogy tudtam ezzel a bejegyzésemmel segíteni nektek, vagy legalábbis akik még a tabletta előtt állnak elgondolkoznak rajta. További szép napot, puszi!

8 megjegyzés:

  1. Hasznos bejegyzés volt, és igen ilyen témáról is beszélni kell.

    VálaszTörlés
  2. Na velem ugyanez történt. Teljesen megértelek, átérzem. Én 3 évig szedtem utólag belátom a lehető legrosszabb amit tehettem magammal, mert szintén híztam plusz egyfolytaban depis rosszkedvű ingerlékeny, sírógörcsös voltam. Én amikor letettem nem volt épp könnyű fél évem, a bőröm azóta olyan mint tinédzser koromban de már nem mindig izgat viszont az hogy a hajam naponta moshattam picit jobban idegesített, nem beszélve arról mennyire rendszertelen lett. 52 nap is eltelt két menzesz között. Most kb 2 éve hogy nem szedem, másfél inkább állt be rendesen,ami gyógyszer előtt is volt. Nálam még mást is bezavart, amit most nem akarok kifejteni, de nem akartam hogy emiatt tönkre menjen a kapcsolaton. De!! Annál nagyobb öröm, mint hogy a férjem azt mondja hogy feltűnően jobb a kedvem azért valamit elmond. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon sajnálom. :/ Remélem az én többi gondom nem ennek köszönhető, mert még rosszabb lenne az után tükörbe nézni, hogy a hiúságom miatt tönkretettem az egészségemet. :(
      Örülök, hogy jobban vagy már, és remélem, hogy még ennél is jobban leszel. És igy van, nagyon sok mindent elárul, hogy ezt mondta a férjed. :)

      Törlés
    2. Ezért is kell nagyon körültekintőnek lenni. Persze azóta nincs gond, a pattanásokat leszámítva, de sztem azok addig velem lesznek, míg gyerekem nem születik. Talán ott a hormonjaim kicsit helyrerázódnak :D vagy nem :D
      Remélem Te is jól viseled ezt a dolgot, teljesen egyetértek azokkal a mondatokkal amiket leírtál. :)

      Törlés
    3. Igen, anyukám is azt mondta, hogy addig amig nem szülök, addig a fájdalmak is meglesznek menstruációkig, aztán majd javul. Hát, mondani könnyű :'D A pattik is csak esztétikai dolgok, de tudom, hogy mennyire kellemetlenek tudnak lenni. :(
      Eddig még rendben vagyok, köszönöm, bár én meg pont, hogy most vagyok szinte napi szinten idegbeteg. :'D Remélem ez is elmúlik majd idővel :)

      Törlés
  3. Nagyon szeretem az ilyen személyes posztokat, mert tényleg azt látni, hogy a blogger is ember, nem csak marketingel meg ír.
    Remélem, hamar minden okés lesz veled, és igazad van, ezekről a témákról tényleg kell beszélni. Tudom, kár már a múlton rágódni, de ha akkor mondtad volna, hogy nem jó, akkor lehet kaptál volna egy másik gyógyszert. De megértem, hogy ezek után egyáltalán nem akarsz szedni. Ha fogyni szeretnél, akkor szólj nyugodtan, öcsém fitneszedző, ma engem is jól megtornáztatott 1,5 óra alatt :D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett - még akkor is, ha nem pont egy pozitiv téma :'D
      Én is nagyon remélem, hogy helyre jön ez a dolog, bár tény, csodát nem várok, mégiscsak idő, mire kiürül a hormon a szervezetemből. Másik gyógyszerre amúgy se nagyon akartam váltani, egyrészt azért, mert féltem, hogy elfelejtem beszedni (sajnos ilyen vagyok :/), másrészt mert elvileg ebben volt a legkevesebb a hormonszint. De igy meg végképp nem merek mással kisérletezgetni.
      Fogyni szeretnék drága, de hidd el, hiába tornázok, eszek szinte semmit hetekig, nem megy le. :/ Még várok egy-két hónapot, addig csak diétázok, meg sétálok naponta. Az a baj, hogy a legtöbb tornás dolgot meg a térdem miatt kell hanyagolnom, szóval áh :/ De lehet, hogy még élek majd a lehetőséggel, köszönöm :3

      Törlés

Rendszeres olvasók